“A hángül a koreaiak különleges ábécéje.”

A hángül a koreaiak által használt írásrendszer, melyet 1443-ban Szedzsong király és Dzsiphyandzsan tudósaialkottak meg, és “Hunmindzsangüm” névre kereszteltek. A Hunmindzsangüm elnevezés a ‘népet tanító helyes hang’-ot jelenti, s alkotóinak fő célja az volt, hogy olyan írásrendszert hozzanak létre, amit bárki könnyen elsajátíthat. Az emberi test hangképző szerveinek (száj, nyelv, szájüreg, torok) alakját szimbolizálva 17 mássalhangzót, illetve az eget, földet és az ember alakját alapul véve 11 magánhangzót, összesen tehát 28 betűt hoztak létre. Ezen 28 betűből napjainkban 14 mássalhangzó és 10 magánhangzó - összesen 24 betű – van használatban. 1997-ben a hangül bekerült az UNESCO ‘A világ emlékezete program’-jába.
Szöul Gvánghvámun terén lévő Szedzsong király szobra
A hangül egy sajátos írásrendszer, melyet a koreaiak mindmáig használnak. A hángült Szedzsong király találta fel. Az írás az ember testének hangadó szerveit (száj, nyelv, szájüreg, torok), illetve az eget, földet, és emberi alakot szimbolizáló 17 mássalhangzóból és 11 magánhangzóból áll. Szedzsong király az írásrendszert 《Hunmincsangüm》-nek nevezte el, melynek jelentése a népet tanító helyes szó. Feltalálásának elvét, és tudományos hátterét az ezzel azonos nevű kötetben tette közzé.