A szárángbáng az a helyiség, ahol a hagyományos koreai társadalomban kizárólag férfiak tartózkodhattak; itt mélyítették el tanulmányaikat és fogadták vendégeiket. A szárángbáng adott helyet a tanulószoba úgynevezett ‘négy barátjának” (munbángszáu), az olvasóasztalnak (szaán), a könyvespolcnak (cseggádo), és egy repülő pontyot ábrázoló képnek (jágrido). A nagy tudású és kiváló erényű dzsoszankori értelmiségi (szanbi) mindig maga mellett tartotta a tanulószoba ‘négy barátját’, amely alatt a következő négy tárgyat értjük: Írásra, tus (mak), tintakő (bjaru), és papír. A könyvespolc a tanulmányok előmozdítását, a vízből kiugró pontyot ábrázoló kép pedig a sikeres magas fokú államvizsgát jelképezte. A hagyományos társadalom férfitagjai a szárángbángban a konfucianista erények, azaz a szülők (효, 孝) valamint a testvérek és szomszédok iránti szeretet(제, 悌), a néphez és az államhoz való lojalitás(충, 忠), a hűség(신, 信), az udvariasság(예, 禮), a szolidaritás(의, 義), a tisztesség(염, 廉) és a szégyen (치, 恥) elsajátítására, valamint az államvizsga sikeres letételét követően kormányhivatali tisztségek betöltésére törekedtek.